Eső után

Nagy viharok és esők után előjön az összes giliszta. Eltaposhatnám némelyiket, de nem teszem. Hagyom élni és hagyom, hogy a házam közelébe jöjjön.

Viszont az agyam összes kis óvatosságra intő védekező mechanizmusa bekapcsol. Hogy lelki szemeim előtt önfeledt, kárörvendően kacagó vakbelek táncolnak bécsi keringőt, az már csak a hab a tortán.

Sorrow

Ez a kép egy kicsit most ütött. Azt hiszem, lesz pár ember, aki érti, miért. Muszáj volt ebbe belebotlanom?... (Igen, tudom.)

Reggel

Itt ülök felemásan felöltözve, olvasgatok mindenfelé, várom, hogy Jóanyám kivasalja az Avantasia-s pólómat (tesire is szeretünk szép feketébe öltözni), és közben almás-fahéjas tea gőzölög mellettem. Az időjárás pedig megint pocsék. Valaki ott fönt nem látta még a naptárat? Június második napja van, hahó! Bár nekem szinte mindegy, most milyen, a lényeg, hogy jövő héten jó legyen. De nemcsak itt, hanem Sopronban és kiváltképp Bécsben. De jó is lesz eltűnni pár napra... hagyni, hogy kicsit tisztuljon a fejem... bár nem tudom, mennyit sikerül majd elérnem ezzel. Mindegy, még messze van. Addig lesz egy érdekes beszélgetésem, és amióta ez jár a fejemben, újra bűntudatom van. A fene sem gondolta volna, hogy egyszer eljutok idáig. Most viszont megyek és adok kaját a macskáknak, mielőtt Maszat szétkaparná- és dagasztaná a lábamat.

Jó reggelt mindenkinek.

Peace, love, miegyéb...

Ójajj. Thomasom szombatig nincs netközelben. Mi a fenét csinálok én addig? Szegényt elárasztom levelekkel. Nem baj, ha valaki ilyen ragaszkodó, akkor már vállalja a következményeit. :o)

Egyébként merem állítani, hogy ritka boldog napjaim vannak mostanság. Akármennyit sipákolok, azért valahogy kezdenek úgy állni a dolgok, hogy elégedett lehessek többé-kevésbé. Persze vannak buktatók, de mikor nem voltak... Most csak úgy vagyok az egésszel, hogy hagyom, hogy minden menjen a maga útján. Igyekszem nem belepiszkálni. Na jó, igyekszem nem mindenbe belepiszkálni... Baltát kérek az arcomba, köszönöm.