Boldogságterápia

Pár napja a Shrek 2 filmzenéjét hallgatom, és észrevehetően nyugodtabb vagyok. Tökéletes válogatás. Az egyik szám feldob, a másik erőt ad, a harmadiktól pörgök... Persze akadnak letargikusabb számok is, de azok is pozitívan hatnak rám. Mindenesetre a Little Drop of Poison viszi egyelőre a pálmát.

Ez a zene valóságos boldogságterápia, mindenkinek ajánlom szeretettel.

Nyár?...

Kezd elegem lenni ebből a takony időből. Egész nap szakad az eső, minden szürke és vizes. Iszonyatosan le tudja húzni a hangulatomat, és így a kigyógyulásom se megy valami könnyen, pedig nem ártana, ha végre kapnék rendesen levegőt és nem fulladnék meg a fájó torkom miatt. Literszámra iszom a teát, még mindig százas papírzsepivel járok suliba, és még mindig úgy köhögök, mint egy kezdő TBC-s. Május végén. Felettébb kellemetlen.

Amúgy talán még sosem vártam ennyire, hogy vége legyen ennek a tanévnek. Ilyenkor a legrosszabb, mikor már érzem a szabadság fuvallatát, de nem lehet leállni, mert még jön ez a rohadt évvégi hajtás. Alig vagyunk pár tantárgyból lezárva, vár még ránk három nagydoga, meg még a fene se tudja hány felelés, hány javítási lehetőség... Tartsunk már ott, hogy június 16., légyszi... Leírhatatlan boldogságot fog jelenteni az a nap, ez biztos. Bár előtte már nem lesz sok minden, csak kirándulás meg az utolsó hét, de az a pár nap csak kötelező ottlétet jelent sok nevetéssel és beszélgetéssel, azt pedig szeretem. Arról meg asszem lemondhatok, hogy a kirándulásra kapok egy új apparátot, pedig Bécs és Sopron megérne egy Canont benne egy jóóó nagy kapacitású memóriakártyával. Dreams, sweet dreams...

Jahm, köszönöm szépen azt a sok smst, mailt, és üzit Fórumon, Artagorán, meg még az Isten tudja, hol... nem számoltam, de sokan gondoltak rám, rendkívül jólesett, hogy ennyien felköszöntöttek. Köszi mindenkinek! :o)

Félig szabadon

A mai napom maga a megkönnyebbülés. A fizika feleletem jól sikerült és péntekre halasztották a mai töridogát, amire egy szót sem tanultam. Ezen kívül a bűntudatom is kezd kicsit oldódni a másik fél biztató mosolyainak köszönhetően, bár ez azon a tényen semmit sem változtat, hogy még mindig árulónak érzem magam. És hullának. Ááágyat ide.

Méreg

Méreg vagyok, engem gondos kezed kever ki
Receptemet elméd mélyemben keresi
Lázasan lapozgatja a szikkadt lapokat
Várva a percet mit egyre csak halogat

Méreg vagyok, s a készítőm Te vagy
Ki félmosollyal homlokomra csókot ad
Közben csak kutatja múltunk titkait
S olykor fiolámba dobálja darabjait

Méreg vagyok, gyilkos lesz belőlem
Mire kellek? Ki hal majd meg tőlem?
Csitt! A komponens most nem beszél! -
S már ki is tölti számat az édes kötél

Méreg vagyok, a sírónak hasznos ajándék
Egy húzás csak, s mint elhasznált játék
Egy újabb test kerül a szemétdombra
Majd újra és újra a cirkuszi porondra

Méreg vagyok, megvan rég a receptem
Egészed verejtékezve dolgozik felettem
Kanalával szép lassan, figyelve kavargat
Amíg csak hallja szaggatott sikolyaimat

Méreg vagyok, bennem van már lényeged
Féltett művedet most szeretve öleled
Üvegcsém lezárod egy utolsó csókkal
S elaltatsz azzal a furcsán szép dallal:

Aludj csak, már sosem jő el a Hajnal...

Disillusion

Az utóbbi pár napban kicsit utálom magam.

A legtöbb körülöttem lévő emberrel gonosz, csipkelődő és arrogáns vagyok. Az ironizálásom és a cinizmusom maradt, az már meg sem lep, maximum annyiban, hogy mindez hihetetlen mértéket öltött. Ami viszont igencsak megdöbbent, hogy mostanában túl sokszor teszek valamit hirtelen ötlettől vezérelve, és ez nem tetszik. Nem tudom kontrollálni magam, nem az én kezemben van az irányítás. Van úgy, hogy jól sül el, de legtöbbször rossz vége van annak, amibe belevágok.
Bár ami azt illeti, jobban zavar most, hogy igencsak nagyot csalódtam magamban. Miért kell nekem elbasznom a hosszú évek munkájával felépített értékrendemet? Az a szombat este hiába kellett a lelkemnek, hiába éreztem jól magam, nem lett volna szabad belemennem. Nem csak magamért, másért sem. Különbenis azt hittem, hogy ha már annyit hangoztatom a 'házinyúlra nem lövünk' elvet, akkor legalább én magam is tisztában vagyok vele és nem teszek ezzel ellentétben álló dolgokat. Megintcsak volt egy szép napom, de bűntudatom van. Nem tudok elszámolni a gondolattal se magamnak, se másnak. Nem értem magam.

Most viszont megyek vissza fizikát tanulni, csodák csodájára értem az első pár leckét. Bár már az is nagy haladás, hogy rávettem magam a tanulásra. Csak el ne menjen most a kedvem... Szurkolj.

Üdvözlet

Hát akkor itt.

Nehéz döntés volt, de inkább nem baszakodom most freebloggal. Az még talán oké is lenne, ha később rendbejönnének a dolgok és visszamennék, de nekem addig blogolnom kell. Tehát üdv.